Lusta szombat...

Ma baromira nem volt kedvem kimozdulni a szobabol, igy baromira nem mozdultam ki. Illetve csak keso delutan.

Ahogy irtam tegnap, a legkonditol kicsit megfaztam, vagy fene tudja... nem ereztem tul jol magam, igy ugy dontottem (vegulis hetvege van!), hogy nem megyek sehova. Rendezgettem a kepeket, memoriakartyat, masolgattam ide-oda, elinteztem a neten mindent, amire nem volt idom.

Miutan egesz nap 3 kekszet ettem, fel 7 korul elindultam egy kozeli etterembe, amirol ir a LP es izgatott, milyen a hely. Mar a neve is kivalo: Galloping Gooseberries, akit meg is szemelyesitettek es kalappal a fejen egy hintalovon ul a ceg emblemajan.
Azt irtak, itt kivalo hamburgereket lehet enni, meg olasz tesztaeteleket meg szendvicseket. Na jo, lassuk. Kell neha a valtozatossag, kieheztem mar egy jo burgerre.

Odafele megtekintettem Nungambakkam zegzugos utcait es kulonfele hazait, hat - van itt love azert. Ujra megfogott a nyugalom es az a rengeteg zold, a rendezett kertek, piros csereptetos villak. Az ut egy bazinagy korhaz komplexum mellett vitt, a sziv klinikajukat asszem itthon is megirigyelne barmelyik varos (bar csak kivulrol lattam, eleg modernnek tunt ugy osszessegeben).

Az emlitett etterem nem tul nagy, de hangulatos, tokeletesen europai szintu hely nem logna ki a belvarosbol nalunk sem. Az asztaloknal (gondolom) a tehetosebb csaladok gondtalan gyermekei - Dolce Gabana cuccokban, szepen, kisimultan.

Az etlaprol (szep munka egyebkent) kivalasztottam a legdurvabb, 125 ruppoba kerulo hamburgert, a neve melle - a tobbivel ellentetben - nem volt odairva, hogy mit tesznek bele, csak annyi: ugysem ferne ki. Na, gondoltam, egesz nap nem ettem, ez jo lesz.
Elotte azert nemi nosztalgiatol vezerelve rendeltem egy kis tal sajtgolyot (cheddar sajtbol) amihez valami tejfolos szoszt adtak.
Ja, az asztalokon egy tarto edenyben villa es kes! Majdnem elejtettem, amikor kivettem egy villat, ugy elszoktam tole :)

A burgeremre nincs jobb szo, brutalis volt. Egy Big Mac sirva szaladt volna vissza a konyhaba.
Egy percig azon gondolkodtam, milyen eszkozzel vagy fortellyal tegyem magameva. Aztan rajottem, hogy nem lehet mashogy megenni, mint kezzel, lesz, ami lesz.
A halom akkora volt, hogy amikor a szamhoz emeltem, a homlokomig ert. Atharapni meg egy anakondanak is eselytelen lett volna, igy szepen farigcsalatam belole, mint amikor az ember fott kukorict eszik.
Hogy mi volt benne, nem tudom. Eloszoris ugy negyed kilo hus. MARHAHUS! Hoppa! Azt hittem rosszul hallok,mikor a pincer megkerdezte: mibol kerem, csirke vagy marha?
Ezen felul meg szerintem minden, amit talaltak a konyhaban: zoldsegek, sajtok, szoszok... en meg egy 2tojasos rantottat is latni veltem benne, de lehet, hogy azt csak odakepzeltem :)
Csinaltam rola egy fotot, fent van az uj folderben.

Miutan magameva tettem (magam sem hittem benne) egy liter viz segitsegevel, korbeneztem meg a keruletben, vettem egy kolat a Subwayben (ezek a csempet is kozpontilag szallitjak, minden kajaldajuk centire ugyanolyan a vilagon mindenutt), ellenalltam a sarki Movenpick fagyizo csabitasanak es jo nagy kerulovel mentem hazafele.
Utkozben meg betertem egy ekszeruzletbe, mondanom sem kell, hogy este fel 10-kor meg tele volt. Ott sajnos nem csinalhattam kepet (nehogy lekoppintsam az Ganesa istent aranybol megformazo falidiszt). Beugrottam egy plazaba, csinaltam par fotot, nezzetek meg. Azert majd nappal is lovok a kornyekrol, mert ugy megiscsak jobban lathato mik vannak.

Na, megyek, kuralom magam kicsit, mert holnap mar terveim vannak...